Szupergonoszexnőpost, 1. rész

Reggelt, mert megtehetem.
Szerkesztői unszolásra rávettem magam (nehéz volt, és tényleg nem is akarom, neeem, nem akarom!), hogy írok egy postot egyik ex barátnőmről. A post megkaphatná az "Így jártam azzal a csajjal..." címet is, How I met your mother után szabadon.
A postot végül azért írom, mert tanulságos. Bemutatja, hogy egy férfi meddig képes süllyedni, mikor szeret valakit, s egy nő meddig képes kikészíteni valakit, valakinek a családját, és a barti körét, pusztán szavakkal.
Szóval. Az egész egy naiv piabeszerzéssel kezdődött, réges-régen egy messzi-messzi Plus előtt. Milyen szép is lett volna, ha csak mi lettünk volna 4en! De nem. Egyik haverom (már vele sem tartom a kapcsolatot, de majd erről is lesz egy post, mert ezzel kapcsolatos, és az is tanulságos (ne barátkozz részeg, drogozó nácival)) megkérdezte az "akció" előtt, hogy hozhat-e még két embert, csak ott lesznek, és nem sok vizet zavarnak majd. Nem örültem neki, ugyanis egy kínai hozott ki nekünk a Plusból piát, eléggé olcsóért, úgyhogy biztos nem túl legálisan... De belementem.
Kissé késve, de megérkeztem a megbeszélt helyre, s kiderült, hogy az egyik plusz ember egy csaj. Ismertem a többieket, és már előre éreztem, hogy tuti az lesz, hogy mindenki csajozni próbál majd... Dehát ez már csak így megy.
Aztán hozta Harley, a kínai az árut. Pár üveget fölbontottunk kóstolónak, és ott a parkban elkeztük iszogatni. Teljesen lényegtelen dolgokról beszélgettünk, hogy kinek milyen lesz a szilveszter, ki mit csinál szabadidejében, stb. És akkor... Bár láthattam volna előre, de nem, valamiért nem vettem észre az intő jelet... Bogi, a csaj szemrebbenés nélkül megkérdezte haveromat, hogy "Te is náci vagy?"... Magam se tudom miért, de nem reagáltam erre a kérdésre semmit... De miért nem? DE MIÉRT NEM??!?! Haverom viszont értetlenül állt a kérdés előtt, és gondolom már a kérdést is sértésnek érezte, de azért kipréselt magából egy viszonylag illedelmes "Nem"-et.
S az este ment tovább, majd véget is ért, MSN, és telefonszám csere után mindenki ment a dolgára.
Másnap a szenvedés MSN-en próbált becserkészni magának, és sajnos sikerült is neki. Találkoztam, bár először hármasban Bogival, majd átvittük a dolgot kettesbe, s végül bekövetkezett: elkezdtünk járni.
Az elején rózsaszín felhő takarta el a mögé rejtőző fekete sárkánynak zord arcát, de nem kellett sok, hogy a felhő mögül kileselkedjen...

Folytatása következik egy másik postban.