Fun, Codenamepost 0. rész (trailer), random metál

Ismét filóztam, hogy miről írhatnék a blogba... Ugyanis az életemmel jelenleg minden rendben. Boldogság, öröm, koncertek, lazulás, s pörgés. Pár éve még előttem ismeretlen volt az a fogalom, hogy valamiért ne érjek rá, manapság már szerencsére mindennapos. Jó dolog ez, érzem, hogy élek, s közben jól érzem magam. Persze elkezdődött az iskola, utolsó év, érettségi, miegymás, de ez annyira nem bír nagy jelentőséggel... Attól eltekintve, hogy míg tavaly bírtam a 8 órákat egyhuzamban, idén, mivel leadtam a matekfaktot (bioszra fölösleges) többször van napi 5 órám, melyek unalmasságuk miatt rohadt fárasztóak. Vegyük a matekot. Átkerültem a sima csoportba, s mikor agyam megpróbált lesüllyedni a szintre, alig élte túl a zuhanást.

Noh, de nem erről akartam írni. Egyik nap jöttem haza a szokásos úton, kissé sötétben, s akkor elhaladtam egy hely mellett, ami fölidézett bennem bizonyos eseményeket, melyeknek egy Codename nicknevű emberkéhez van köze.
Ki is ez a Codename? Merülhet föl a kérdés. Ez egy hosszú történet, de van időm (míg lejön a Dexter S04 Ep01), elmesélem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy általános iskola. Ebben éldegéltük boldog-boldogtalan mindennapjainkat iskolatársainkkal akkoriban, míg egy nap az osztályfőnök azzal állt elénk, hogy lesz egy új osztálytársunk, de ne baszogassuk, mert lelkileg sérült. Ugye milyen jól kezdődik ez is? Úgy látszik vonzottam a lelkileg nem túl ép embereket...
Aztán ezután a felemelő bejelentés után megjelent Codename. Sovány test, holt fehér bőr, görbe hát és pattanásos arc jellemezte, rövid, fekete, zsíros hajjal. Már ránézésre is ellenérzéseket keltett majdnem mindenkiben. Végülis jó, megjelent az osztályban, nem nagyon törődtem vele... Egészen addig, míg bele nem fészkelte magát a baráti körömbe, s szépen lassan összehaverkodtunk. Közben persze mindennaposak voltak az osztályban a másik basztatása, és ennek a célpontja talán kicsit többször volt Codename, mint más. Talán ez lehetett az oka, hogy hagytuk, hogy beillesztkedjen hozzánk, már nem igazán tudom. Mindenesetre akkor foglalta el fix helyét nálunk, mikor megismertük Slayert, és vele együtt a szerepjátékot. Igen, Slayer hozta be ezt a nem mindennapi hobbit a mindennapjainkba, áldassék az ő neve!

Szóval Code beférkőzött közénk. Sokat kockoltunk, meg lógtunk együtt... Itt is minden viszonylag jól indult, bár elég hamar beette magát a nácizmus férge Code agyába. Az elején még csak gúnyolódásból karlengetett (Zikkájl! :D), de a végén már nagyon komolyan vette az egészet, és elkezdett orrba-szájba zsidózni. Ez azért valljuk be kicsit irritáló, mikor a barátaira mondja az ember...

Hopp, lejött a Dexter! Ennyi időm volt, bocs.

A következőkben elmesélem, hogyan vált Codename lelkileg sérültté, s talán azt is, hogyan mentettem meg az életét! Tehát folytatása következik. Ja, és keresek logokat is.

Végezetül egy random metál szám, csak a hangulat kedvéért: