Reklám

Amolyan negatív, humoros féle.

Új doméjn

Hír! Hír! Hír!

Nyilván rendszeres olvasóink kapják az rss-ről az infókat, ha egy-egy új post érkezik, de mi a helyzet a nem regisztráltakkal? Akik lustaságuk miatt képtelenek minden nap begépelni a www.dogodor.blogspot.com-ot... Eddig sajnáltuk őket. De most, elérkezett a várva várt pillanat...
Kedves lusta embertársaim! Végre nem kell szenvednetek a lustaságotok miatt, mivel mától a DöGödör elérhető a dogodor.tk címről is! Mondd el anyádnak is!

dogodor.tk!

Óvodás teszt

Az alábbi "tesztet" csinálták meg Svédországban óvodásokkal. Ők mind tudták a választ... És Te, kedves Olvasó? (Akik már ismerik, ne lőjék le a poént. :D)

Merre megy a busz?

Válaszokat kommentbe, indoklással.

Az én válaszom az volt, hogy semerre se, ez egy rajz. Nem volt igazam.

Ezt a postot is Gabinak köszönhetitek. Lassan nélküle már nem is írnék bejegyzést :)

Elgondolkodtatás

Avagy néha én is postolok!

Az alábbi postot Gabinak köszönhetitek, ugyanis ő kapta, nekem megmutatta, és nekem megtetszett. Tényleg elgondolkodtató. Sok szöveg, aki nem szeret olvasni az 1: ne olvassa a blogot, 2: ezt se. És igen, valóban, továbbküldős szarnak tűnik, de jó példával mutatja, hogy... (A folytatást a szöveg után megtudod!)

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China)
megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.

Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék
megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.

Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsibá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk.
Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.


Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi. Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?

Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom.
Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható:
"Made in Hungary".

Forrás: Bencés Diákszövetség Levelezőlista


... támogassuk a magyar termelőket!

Beígért képek?

Nem sok képet tehetek közzé, részben azért, mert védem az olvasóink személyiségi jogait, részben meg azért, mert a saját személyem seggét a dühös olvasóktól, mikor esetleg meglátják itt magukat olyan formában, amit nem szeretnének a nyilvánosság elé tárni. De én példát mutatok, lássunk is engem, Admiral maszkjában. Vagy Werrwolféban. Igazából rohadtul nem tudom már.

Igen, jól látjátok, narválos póló :D

Party előtt

És party közben. Káosz, az van.

Az éjszaka során 4 pipa füstölgött, ám sajnos ezek közül 2 nem élte meg az újévet. Reméljük sok szűz pipáné vár Zafírra (vagy pipa), és bízunk benne, (a rassz béli különbségek elkerülése érdekében) hogy egyiptomiak lesznek. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam Smaragdot, aki sikeresen túlélte a pipakausztot:

Hát nem aranyos? Csak arra vár, hogy begyújtsák...

Az alábbi két képhez pedig nem fűznék különösen sok kommentet... Ilyenünk is volt. Megörökítettük. Ennyit tud.


Mivel ilyen kevés képet kaptatok, vigasz díjként kaptok még egyet, amit még a bolgár utunkról hazafelé jövet sikerült elkövetnünk. Pusztán egy jó tanács az utánunk következő utasoknak. Mi pókerpénzt számoltunk rajta, de ki tudja, lehet másra is használni...

Használja okosan!

"Beszt blogtali evör!!!"

És nem csak szerintünk! Kurva jó volt, akik nem jöttek, sajnálhatják. Akik jöttek, csak nem vettük észre őket a tömegben, őket sajnáljuk. Pedig mi vártunk, kint a hidegben a tömegre, ami végül összegyűlt, s lettünk heten!
Én is késve jöttem, mert előtte Gabinál voltam, tőle névnapomra kaptam egy nagyon jó narválos pólót. Talán még emlékeztek a Narwhals-ra. Igen, bizony. Kézzel festette a pólóra, és rohadtul tetszik :). Köszi mégegyszer!
Szóval késtem, de végül megérkeztem, Slayer már ott volt Rékával. Végre őt is megismertem.

Szépen lassan megérkezett mindenki, inkább lassan, mert kb mindenki késett pár percet. Sebaj, a hidegben jelloshottal melegedtünk. Debütált a narancsos jelloshot, de volt elvétve a klasszikus málnásból is.
Majdnem egy órás fagyoskodás után elmentünk a Morrison's-hoz. Na, az a hely nagyon megváltozott, és eléggé hátrányára. Kicsit várnunk kellett, hogy kinyissanak, látták is, hogy ott vagyunk, megkérték, hogy még ne menjünk be, de bezzeg mikor már nyitva voltak, nem szóltak volna, hogy "no, bejöhettek".
A biztonsági őr paraszt volt. Gondoltam, udvariasságból megkérdem, hogy lehet-e pipázni. Normális ember erre egy egyszerű igennel, vagy nemmel felel. De ő úgy nézett rám, mint egy hülyére, majd a következő párbeszéd zajlott le, mikor az egyik mellette álló pincércsávóhoz beszélt:

- Szerinted lehet pipázni?
- Hm?
- Szerinted lehet vízipipázni?
- Jah, persze.

Mondom jólvan, fasza, köszi, és már indultam is lerakni a kabátomat a ruhatárba.

- Várjá', várjá'. Asszem kicsit félreértelmezted a hangsúlyt.
- Mármint?
- Nem lehet pipázni. Én elhiszem, hogy dohányt szívtok, de páran rossz szemmel néznének rátok... blabla. De azt csináltok, amit akartok.

Najó, anyád. Akkor leraktam a pipát is a ruhatárba, ittunk pár koktélt, és Kkleppi átadta a blog 100. postjának tiszteletére nekünk készített ajándékát. Ennek megörültünk, és egyből le is öntötte valaki az enyémet koktéllal. Sebaj.

Hát igen. A blogolásért floppy lemez jár! :)

Pár koktél után gondoltam egyet, kivettem a pipát a ruhatárból, s begyújtottam. Finom redbullos volt... De nem sokáig élvezhettük. A marcona biztonsági őr a hátam mögött állva leteremtett, hogy világosan megmondta, hogy nem lehet pipázni. Elmondtam neki, hogy azért az annyira nem volt olyan világos... Mire ő, hogy hát a pincércsávó is hallotta. Jólvan bazzeg, ti lehet, hogy egy nyelvet beszéltek, de hogy az nem magyar, az biztos... Értem én, hogy neki végeznie kell a munkáját, de ezt azért lehet kevésbé paraszt módon is.
Már csak az ingyensör tartotta bennünk a lelket, és 9kor meg is indultunk felé. Kiderült, hogy csak akkor kapunk ingyensört, ha fizetünk belépőt, csakhogy az meg csak 9től van. Fasza. Ez volt az utolsó csepp, leléptünk, egyenest a Rocktogonba!

Najó, nem egyenest. Útba ejtettük az előtte lévő parkot, ahol találkoztunk Danival, és örvendtünk. Elfogyasztottuk a nem rég vett gintonikot (2l), és szintén örvendtünk. Találkoztunk random arcokkal, megmutattuk nekik a Rocktogont, cserébe adtak piát, és megvettük tőlük a multis jägert. Meglepően finom volt. Kkleppi megkérte, hogy ne emlegessem föl, hogy részeg volt. Nem teszem.

Miután mindent elfogyasztottunk, nagy nehézségek árán bementünk. Slayer valahogy kibulizta, hogy ingyen bemehessünk, grat hozzá. :D Elfoglaltuk helyünket, és egyből pipára gyújtottunk. Nah, ez már hiányzott... Pár órás beszélgetés, és egy férfitársunk hánytatása után szépen lassan mindenki lelépett...

Másnap meg mindenki émelygett. Slayernek suliba kellett volna mennie, de délben kelt, úgyhogy ez a két dolog egyszerűen kiütötte egymást.

A buli tényleg állati volt, a különböző nehézségek ellenére rohadt jól érezte magát mindenki. Valaki túl jól... És most meg jön a delirium tremens.

UPDATE by Slayer: Igen a buli beütött. Én még maradtam, megittam pár sört a Rocktogon dolgozóival, majd mikor szóltak, zárnának, leléptem én is. Egészen Rákoscsabáig jutottam, ahol egy másik, hasonló állapotú arccal nézegettük a következő busz indulási helyét...Továbbá sört köhögtem.

Csak röviden

Kkleppi panaszkodott, hogy ugyan, írjunk már postot. Hát, tessék, itt van egy rövid kis párbeszéd, ami pár napja hangozott el egy buliban, egy csaj, és köztem. Éppen pipát készültem gyújtani, amikor...

-Azt tudtad, hogyha a szenet a tetején gyújtod meg, csak fölfordítva, akkor az alja, ami a tetején van, jobban izzik?
-Igen, persze, én is úgy szoktam meggyújtani.
-Csak azt nem tudom, hogy miért is van ez...
-Nos hát a hő az fölfele megy...
-Az a hő? Én azt hittem, hogy az a tűz!

(Én mondtam, hogy rövid lesz. :D )

Update: A blogtalálkozó úgy néz ki dec. 21-én lesz. Ismétlem, DEC. 21. Hogy hol legyen, arra ötleteket várunk, ha nem lesznek, akkor Gödör/Rocktogon/Morrison's. De még minden változhat, kinek hogy a legjobb.

Agglegénykonyha, 2. rész: Jello-shot

Jajj, eléggé régen írtam már, viszont én sem nézhetem köszönés nélkül az indexesek itt tartózkodását: Üdv, örülök, hogy itt vagytok! Bár ti káoszt szeretnétek teremteni a Gödörben, nem látjátok, hogy ez nekünk csak jó. Bizony. A negatív reklám is reklám, és hála nektek, egyre többen látogatják az oldalt! Bár a számlálónk már egy ideje behalt, a megnőtt hozzászólások mennyisége önmagában beszél. Szal üdv minden indexesnek.

No, ennyit róluk, még úgy is hallatnak magukról, de addigis itt az agglegénykonyha partykiadása!
Pár napja néztem az új House-t, és láttam, hogy House valami zselé-szerű piát csinált a lakásában, kémcsövekben. A szövegből kiderült, hogy ez a jello-shot, és mivel ilyet már több amerikai filmben láttam, egy kis kutatásba kezdtem, hogy hogy is kell ezt, és mi is ez. (Igen, fúj, amcsi.)

Jello-shot:

Hozzávalók:
- zselatin
- vodka
- ízesítő
- víz
- nagy tál
- pohár

Elkészítés:
Kezedbe veszel egy zselatinos zacskót. Normál esetben ebben por alakban a zselatin, és rá van írva, hogy hány ml folyadékhoz való. Ezt megjegyzed.
Fogsz egy kis mérőedényt, és beletöltöd a vodkát, a vízet, és az ízesítőt, a megjegyzett mennyiségig. (én málnaszörpöt használtam.) Nem árt, ha van benne valami cukros, ízlés szerint.
Ezt beletöltöd egy nagy tálba, majd kevergetés közben elkevered benne a zselatint.
(Én olyan zselatint használtam, amit nem kell melegíteni, hogy föloldódjon. Vagy használj te is ilyet, vagy melegítsd föl a dolgokat, keverd el a cuccot, és az alkoholt a végén add hozzá. Így megmarad az alkoholtartalma, nem párolog el a forró víztől.)
Lehetőleg próbáld csomómentesre keverni, és lassan adagolni bele a zselatinport. Ha elfogyott a por (ezt onnan tudod, hogy már nem jön a zacskóból), és csomómentes a lé, akkor kiöntheted poharakba, olyan felesnyi adagokba. Már csak annyi van hátra, hogy berakd a hűtőbe (simában egy éjszaka, mélyhűtőben olyan 1,5-2,5 óra kell neki).

A kész mű így fog kinézni:

Finom, jó, és üt. Tesztelve!

Próbáld ki te is!

A részeg ember

Az alábbi rövid kis történet még BB (Before Blog, Blog Előtt) történt meg velem a nyáron.
Slayerrel, ahogy illik, kihasználtuk a szünetet, és elmentünk bulizni a belvárosba. Vettünk italt, mászkáltunk, és ismeretlen arcokkal futottunk össze, külföldieknek segítettünk, barátkoztunk velük. Picit ittasan. Érdekes, hogy alkohol hatására úgy beszél az ember angolul, mintha anyanyelvű brit lenne. Vagy legalábbis úgy érzi.

- And the fucking... hogy mondod azt, hogy kormány?
- Government.
- Ja, tényleg. So, the fucking government...

Szóval történt egyszer, hogy elmentünk a Gödörbe. Igen, jó hely, tudtuk ezt már akkor is. Slayer picit eldőlt, de én még életképes voltam, és szemtanúja voltam egy verekedésnek.
A részeg ember hősies!

Ki menjen oda szétválasztani a verekedő feleket, ha nem én? Így hát fölálltam, és lefogtam a részegebbiket, a másikat a barátai húzták el. A meccs amúgy nagyon egyoldalúnak tűnt, az én emberem orrából-szójából dőlt a vér, a másiknak meg a haja szála, ha picit görbült. De ez nem riasztotta vissza az emberemet, mert
A részeg ember bátor!

Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őt, hogy nem éri meg, ne verekedjen, különben is, már elment. Elbeszéltem vele arról, hogy mi volt, csak már nem emlékszem pontosan (a részeg ember felejt). Egy idő után (látszólag teljesen véletlenszerűen) emberem kiakadt, hogy hova ment az a faszfej, akivel verekedett, be akar neki húzni még párat; mire én próbáltam lenyugtatni, hogy ne vicceljen már, így is csupa vér az arca. Mire ő: "Mi, ez a fasz véresre verte az arcomat? Megölööööm!" Majd azzal megindult a tömegben, és üldözőbe vette a három perce elment "ellenfelét". Mert
A részeg ember kitartó!

Azzal visszamentem Slayerhez, aki az egészből semmit sem vett észre, és hálát adtam az Égnek, hogy én nem vagyok ilyen.

Söpredékek

Szombat este ismeretlen tettesek megrongáltak egy kispesti parkolóban 20 gépkocsit. Egy éles tárgyal karcolgattak mindenfélét a kocsikba, párnak leverték a tükrét, kilyukasztották a kerekét. Összesen több, mint 15 millió forint kárt okoztak.
A rendőrség összefirkálta a kocsikat, hogy jobb fotókat lehessen róluk csinálni, de ujjlenyomatot nem vettek. A 20 kocsiról egyet se.
A károkat a biztosító nem fedezi. Amennyiben az elkövető kiskorú, a szüleinek kell kifizetni az okozott kárt. Az esetben, ha pedig nagykorú, nyilván magának kell kifizetnie. Ha tudja. Ha nem, 20 ezer forint bírság, és mehet Isten hírével. Persze, ha megtalálják. Ja, és a sértett természetesen nem tudja meg, hogy ki követte el a bűncselekményt (legalábbis jogilag nem tudhatná meg), de persze az elkövető megtudja áldozatai nevét, adatait.

Mert a bűnöző szent és sérthetetlen!

Hát hadd gratuláljak a jogrendszernek, és annak a pár fasznak, akinek nincs jobb dolga szombat este, minthogy 20 emberrel kibasszon egy éjszaka alatt.